A Hittudományi Kar története
A Hittudományi Kar (HTK) a Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által 1635-ben alapított Egyetem Hittudományi Karának jogutódja. Egyházi fakultás. A Karon három szakon alapképzés, egy szakon kiegészítő alapképzés is folyik. Az alapképzést nyújtó mindhárom szakon, illetve a doktori kurzuson ugyanaz a 12 tanszék látja el az oktatást.
A teológus szak célkitűzése hármas: a teológia tudományos kutatása, s ezzel a magyar nyelvű teológia előmozdítása és irodalmának gazdagítása; a hallgatók tudományos felkészítése doktori fokozat megszerzésére; s végül a hallgatók (papnövendékek és világiak) magas szintű képzése, hogy a katolikus tanítás alapos ismeretében felkészülten vegyenek részt az Egyház evangelizációs tevékenységében.
A középiskolai és az általános iskolai hittanár szak célja olyan hittanárok képzése, akik teológiailag jól felkészültek, és a katolikus tanítást az Egyház hitéhez és tanításához hűségesen, ugyanakkor korszerűen képviselik a magyar fiatalság előtt. A teológus és középiskolai hittanár szak a nappali tagozaton, az általános iskolai hittanár szak a levelező tagozaton működik.
A Kar legfontosabb kutatási területei: dogmatika, biblikum, keresztény bölcselet, morálteológia, egyháztörténelem és a patrológia egyes részterületei. A Kar kitüntetetten építi be kutatási tevékenységébe a doktori képzést. Az Egyház hagyománya szerint a teológiai bakkalaureátus után a doktori fokozatot megelőzi egy közbenső fokozat, a licenciátus. A doktori fokozatot három specializálódási területen lehet megszerezni: Isten és az Ő megismerése; Krisztológia; az Egyház misztériuma és élete. A doktori program katolikus hittudományi doktorátussal zárul, ami államilag elismert PhD.